Ami azt illeti, volt némi prekoncepcióm az orosz fővárost illetően, de hogy ennyire jó lesz, azt azért nem gondoltam. Koris komám már augusztusban játszott itt, és csak felsőfokban beszélt vendéglátónkról: tök igaza volt...

Az év utolsó előtti napján értünk oda, és jó nagy meglepetést okoztam vendéglátónknak - meglehetősen kopott, és kifejezetten hiányos - orosztudásommal. Na nem mintha fénykoromban olyan nagyon tudtam volna, dehát a nyolc év iskolában tanulás egy jó csomó mindent a fejembe vert, főleg olvasni tudok elég jól. Vladimir (a promóter) viszont még sosem találkozott nemzetközi dj-vel, aki csak egy kicsit is tudott volna oroszul, úgyhogy bénázásom is elég nagy sikert aratott.



Szállodánk, a Baltschug Kempinski pont szemben van a Vörös tér / Kreml kombóval, csak át kellett sétálni a Moszkva folyó feletti hídon, és ott is voltunk, kényelmes tempóval talán 8 perc alatt.
Jól szemlélteti, mennyire tuti kis szálloda volt a miénk, hogy első este rögtön Demis Russos-ba botlottunk a liftben. A legendás görög énekes jelenléte annyira meglepett, hogy még fényképezni sem volt időm, a hallban meg már várta testőre, kint meg a borzalmas méretű limuzin. Viszont kedvesen szólt oda Koris komámnak, franciául, hogy "legyünk rosszak", meg "boldog újévet".



Első este elvittek minket egy kozák étterembe, ahol megtapasztalhattuk milyen is a "bootleg" vodka (többféle vodka összekeverve, baromi erős), aminek az erejéből (legalább lenyelés szintjén) sokat elvesz a hozzá kötelezően fogyasztandó uborka. Persze a helyiek sertéshájba tekert fokhagymagyökérrel isszák, de erre én nem voltam képes...
MIndenesetre amit főztek, tuti volt (nem is tudom pontosan, mit is ettem, de nagyon finom volt az biztos)



Szilveszter napján naná, hogy kicsit barangoltunk a városban, ahol nem is a mínusz kilenc fok volt a legszörnyűbb, hanem a metsző szél, ami sokkal rosszabbá tette a dolgokat. A kapucnit le se lehetett robbantani a fejemről, amin még sapka is volt, úgyhogy eléggé hasonlíthattam Kenny-re a South Parkból.
Azért a fényképek erejéig sikerült kibírni kapucni nélkül...



Már délután iszonyatos mennyiségű ember zsúfolódott össze a Vörös Téren (este is voltak vagy hétszázezren a tévé szerint), világosan látszott, ha itt tömeg van, az brutális. A bulink egy sportkomplexumban volt, ahol a jégpályát használták tánctérnek, ami akkora volt, hogy a nagyjából két és félezer táncoló 80%-ig töltötte meg. Persze a hely ennél sokkal nagyobb volt, a bowlingpálya és számtalan más helyiség bőven ki tud szolgálni többször ennyit. Összesen szerintem 5-6000 ember játszva beférne az épületbe, és még nem is lenne csordultig tele.
Fura élmény volt éjfélkor pezsgővel a kezünkben a jól ismert orosz himnuszra koccintani.



A buli jól sikerült, és hajnali fél ötkor már ismét a Vörös téren voltunk, bár nagyon gyorsan leléptünk onnan. Az a hideg nem európai embernek való. Volt aki sapka nélkül, kiskabátban ünnepelt, az egyik színpadról meg az orrunk előtt esett le egy technikus, nagyjából három métert zuhanva a földig. Azonnal felállt, és amikor kérdeztük, jól van-e, láttuk, hogy igen. Olyan részeg volt szegény, amilyet itthon is ritkán látni, de annyit még ki tudott nyögni, hogy "no probljem"...

Elseje nagyon-nagyon álmos nap volt, délutánig aludtunk, és estig ki se mozdultunk a szállodából.

Utolsó nap még kifacsartunk mindent, amit a városnézésből ki lehetett, a gépünk ugyanis csak este nyolckor indult, így csak délután fél ötre jött értünk az autó, hogy a reptérre vigyen minket. A kifutópályán álltun vagy másfél órát, (nem volt más magyar a gépen se oda-, se visszafele) de más gondról nem tudok beszámolni, a repülés sima volt, mint egy kínai versenypingpongasztal.

Vlad már jó előre biztosított róla, hogy Júliusban megint megyek.

Alig várom...

Tags: moszkva, buli

Több okból kifolyólag is (forgatások, lábtörés stb.) az utóbbi időben keveset játszottam külföldön, ezért is örültem nagyon Alex komám felkérésének, hogy játtszak a klubjában rendezett karácsonyi magánbulin. Nagyjából 25 órát töltöttem Tallinban, de ha alkalom adódik tuti visszamegyek. Nagyon jól éreztem magam.



Mivel közvetlen reülőjárat nincs, Prágán keresztül menten Tallinba, ahol bizony melegebb volt, mint itthon, pedig azt hittem, majd jól befagynak ruhával kevéssé borított testrészeim. Az óváros egyszerűen csodaszép. Ráadásul az egyik pöttöm utcában olyat láttam, amitől szemem-szám is elállt, Észtországban van egy Depeche Mode "Baar"!!!! Amikor a cégért megláttam, már gyanús volt a dolog, a Violator rózsája nagy büszkén virított a házak közt a majdnem sötétben.



Bent mindenhol Depeche Mode képek, a bejárat mellettiek arról tanúskodnak, a zenekar is járt már erre, Martin Gore meglehetősen jól érezte magát ahogy láttam... A képernyőn koncert DVD megy, a szőnyegpadló pedig külön ide készült, a cégéren is látható rózsa a mintája. Nagyon odavoltam a helytől, ha lenne itthon ilyen, biztos a törzshelyemmé válna hamar.



A Central Point klub nem nagy, viszont tényleg közel van mindenhez. A jó hangrendszer, és a hihetetlenül lelkes klubberek kitörölhetetlen nyomot hagytak bennem. Nagyjából kétszázan lehettek, mindenki láthatóan ismert mindenkit. Kifejezett kívánságra olyan dalokat is elővehettem a vinyóm mélyéről, amelyeket ezer éve nem játszottam, és mind nagyszerűen működött.
Pár éve, amikor Tiesto a Sportarénában lépett fel tizenötezer embernek, másnap a Blade klubban nyomta a Bécsi úton kábé hetvennek. Én azt kérdeztem tőle akkor, nem fura-e ilyen méretű közönségszámzuhanás. Azt mondta, higgyem el, kevés, de bulizni igazán akaró embernek ugyanolyan jó játszani, mint több ezernek. Ő már csak tudja, és mennyire igaza volt...

Tags: észtország, tallin, buli, depeche mode bar