Ezt már egy ideje postolni akartam, de valahogy mindig lemaradt a dolog:

Akinek alkalma volt belekukkantani az "Element of Life" c. új Tiesto DVD kettes lemezén szereplő turnédokumentumfilmbe, esetleg észrevehette, hogy többször is sikerül felbukkannom benne, sőt, néhány jelenetet egy az egyben átvettek abból a Laptop Dj adásból, amit még azon a bulin forgattunk. Ekkor volt az elhíresült Kész Átverés-felvétel is, ahol Tiesto segítségével vertük át István Danit a palánkon.

Amikor pedig a CKM-fotózáson a lányok bemondják, hogy "Laptop Dj" - hát elájultam...

Tags: tiesto, dvd, laptop dj

Sajnos úgy tűnik, nem ez kórházblogunk utolsó bejegyzése, a fonalat január 14-én veszem fel újra, amikor is megműtik a szakadt szalagot a térdemben...

Ez persze hosszas lábadozást jelent (8-10 hét), amikor járni nem nagyon fogok tudni, úgyhogy sokmindenre lesz ez kihatással a jövőben.
De legalább a lábam jól működik majd utána.

Tags: mutet

Jono (az Above & Beyondból) hívott minket Jordániába, naptárjuk egyik legígéretesebbnek hangzó bulijára a Distant Heat fesztiválon.

Hétfőn felültünk a repülőre, és irány Bécs, mivel akkor még nem volt közvetlen járat a két ország között (jellemző módon akkor indult, mikor hazajöttünk), így röpke 5 órát ültünk a reptéren (illetve ültünk volna, de bementünk a belvárosba bécsi szeletet enni...).
Naplementekor szálltunk ki a repülőből Ammanban, mire a szállodába értünk, már rég este volt, kajálás után borzalmas horkolást rendeztünk, mindenki dögfáradt volt.

Másnap a forgatások előtt el kellett mennünk a turisztikai minisztériumba, hogy forgatási engedélyeket szerezzünk. Ezt mindenki hangsúlyozta, milyen fontos, mégse kérte soha senki sehol. Délután Jerashban forgattunk, ez egy római kori város, olyan jó állapotban, hogy történelemre egyébként immunisaknak is eláll szemük-szájuk amikor a negyven fokos szél keresztülfúj a többezer éves oszlopokon és szinte leégeti a haját.



Szerdán a Holt-tenger érintésével mentünk Aqabába. Voltam olyan balga, hogy belenyaltam, milyen sós, hát nagyon...
Csípte a szemem, mint a fene, viszont nagyon vicces, hogy nem lehet elmerülni benne. A képen szerkesztőnk és operatőrünk között lebegek a víz tetején.



Itt töltöttük a délután nagy részét, és vízalatti kameránkkal csináltunk néhány felvételt. Volt nálunk egy hőmérő, azt kitettem az asztalra, hátha kiderül valami érdekes, mert baromi meleg volt. BAROMI, pedig itthon se volt éppen akkorjában hideg, szóval úgy gondoltam edzett vagyok kicsit.
Kicsit később a hőmérő pedig ilyet szólt:



MIre Aqabába értünk (a Holt-tengertől pár óra kocsival a sivatagon keresztül, katonai ellenőrzőpontokkal és egy kétes tisztaságú konyhával rendelkező étteremmel) megint kivoltunk, mint a malac, és különben is,másnapra komolyan össze kellett szednünk minden erőnket, úgyhogy aludtunk rendesen.

Tony és Jono még Csütörtök hajnalban érkeztek a városba, de délután kettőkor már javában együtt ebédeltünk a tengerparton, ráadásul Dave Seaman is csatlakozott hozzánk. Dave nem lepődött meg túlságosan, hogy ott lát minket, pár hét múlva vele forgatunk Mexikóban...
A délután igazi lazulós forgatással telt - ez persze szegény operatőrünkre nem volt egészen igaz, de azért mindannyian jócskán kikanyarítottuk a magunk szeletét a napsütésből és a strandolásból.



Sötét volt a sivatagban, mire a buli helyszínére értünk, de így is érezhető volt, hogy Wadi Rum nem egyszerűen csak jól néz ki, és hogy mennyire, ki is derült mindjárt napfelkeltekor...
Nem túlzok, ha azt mondom, még sosem jártam ennyire varázslatos partihelyszínen, ahogy világosodott, egyre jobban kirajzolódtak a körülöttünk lévő hegyek...

Sunrise @ Distant Heat Festival

Add to My Profile | More Videos

Reggel vissza a szállodába, alvászat.

Másnap Pisti, az operatőrünk fájlalta a gyomrát kicsit, de igazán csak estére lett rosszul. Akkor viszont orvost kellett hívnunk hozzá, aki gyorsan megállapította a gyomorfertőzést, és még azon melegében belediktált egy lórúgásnyi injekciót.
Majd reggel nyolckor és tízkor még egyet-egyet, miután sokkal jobban lett, így tudtunk forgatni Petrában. Akinek ismerős a hely, igenigen, a kincstár szolgált az Indiana Jones és az Utolsó Kereszteslovag egyik fő díszleteként. Ennek megfelelően van is ajándékbolt:



Az út lefelé elég hosszú a melegben, ha pedig lovaskocsival megyünk, akkor ráz, mint a veszedelem, ráadásul a kocsisok nem túl kedvesek.
Viszont a látvány annyira súlyos, hogy csak tátott szájjal lehet végigmenni rajta...



...és amikor a végére ér, minden SOKKAL súlyosabb lesz:

Entering Petra

Add to My Profile | More Videos

A nagy szájtátás után forgattunk, amíg Pisti bírta, majd vissza Ammanba, hogy reggel nyolckor indulhassunk a reptérre. Onnan Bécs, ahol elvileg 4 órát kellett volna ácsorognunk a budapesti gépre várva, de inkább megkértem valakit, jöjjön értünk, és kihagytuk a hazarepülést...

Azóta próbálom kipihenni magam, ráadásul pénteken indulunk Ibizára...

Tags: jordánia, laptop dj, distant heat

Az interjú még a Balaton Soundon készült, de amikor feltették, én jól nem voltam itthon. Hát most pótolom a mulasztást, akit érdekel, itt megnézheti...

Tags: balaton sound, webcsatorna

Asszem megint belenyúltam a tutiba az elmúlt hétvégével, még tegnap se voltam teljesen kialvadt állapotban, de ez asszem nem is csoda:

Csütörtökön kezdtünk, délután léc a Balaton Sound fesztiválra, ahol este Darren Emerson és Eric Prydz nyomta ugyanabban a sátorban, ahol pénteken nekem volt szerencsém Ferry Corsten után játszani. De még előtte egész pénteken a Balatonnál forgattunk, majd délután haza, és randi a Hybriddel, akik a Live Act fesztiválon játszottak zenekarukkal. Ráadásnak magukkal hozták John "Quivver" Grahamet, aki ez esetben nem dj-ként, hanem énekesként vett részt a buliban.



Hybrid után vissza a Balaton Soundra, ahol mire visszaértem (Roger Sanchez után) Ferry már javában nyomta a full tele sátonak, fél ötkor el is kezdtem a zárószettet...

Ferry Corsten @ Balaton Sound Festival, Hungary

Add to My Profile | More Videos

Amint befejeztem, irány a repülőtér, mert az amszterdami gép fél 10-kor indult. Ebből következik, hogy pont annyit aludtam, amíg az út tartott, mert a a szállodában csak a csomagjainkat dobtuk le, és irány forgatni...
Hogy mit is kerestünk már megint Hollandiában? Hát ezt:



Marco V, Sander Van Doorn és Christopher Lawrence PR-ügynöke, Jonathan hívott minket egy kis fesztiválozásra. (nem mintha hiányom lett volna belőle egyébként) Marco és Chris saját sátrat (és színpadot) kapott, és mindketten kitettek magukért a line-upot illetően. Rajtuk kívül még volt 12 másik színpad átlag 10-12 dj-vel, szóval volt mit nézni és rögzíteni.

Ferris wheel on Dance Valley 2007

Add to My Profile | More Videos

Elkaptuk Paul Van Dyk-ot is, miközben a nagyszínpad háta mögött ejtőzött fellépésére várva. Legutóbbi, ibizai találkozásunk óta sokat változott a műsor, és meglepődve hallotta, hogy már a második szezon felvételeinek kellős közepén járunk.
Tulajdonképpen az utolsó percig forgattunk, mert a bulinak este tizenegykor vége. Na ekkor már annyira fáradt voltam, hogy a szobában eldőltem, mint a zsák.
Persze reggel korán keltünk, mert indult vissza a gépünk, ráadásul a reptérről egyenesen mentünk vissza a Balaton Soundra, hiszen készítettük műbajuszainkat a Beastie Boys-koncertre, amolyan Sabotage-stílusban.
Bazi meleg volt egész nap, mi meg műbajuszban szaladgáltunk a harmincöt fokban.
Viszont az esti sajtótájékoztatón már ők kérdeztek először, naná, hogy a bajuszról...

A többit majd a műsorban pár hét múlva!

Tags: balaton sound, dance valley, brutal, weekend

Persze csináltam két videót is a Sensation White-on, feltettem őket a youtube-ra jól:

Hát ide is eljutottunk...

Őszintén bevallom, amikor ez a tévéműsor elindult, arra gondoltam, megér vagy 10-15 adást, aztán jól eltűnik a süllyesztőben, mert senkit sem fog érdekelni.
Ehhez képest az első évad kereken harminc részből áll, és a múlt hétvégén Amszterdamban elindult a Laptop Dj második szezonjának forgatása is. Évadnyitónak valami különlegeset szerettem volna, ezért mentünk a Sensation White-ra. Ez minden fehér bulik ősapja, ráadásul a világ legnagyobb fedett helyen tartott tánczenei rendezvénye is egyben.

Na de nem szaladok előre ennyire.

Csütörtökön délben indultunk Amszterdamba, a délutánt és az estét a városban forgatással töltöttük. Pénteken délelőtt elindultunk Eindhovenbe, ahol Menno De Jong várt minket másnap délutáni Intuition partijára. Megmutatta éppen készülő új dalát, főztünk és ettünk mindenféle finomat.
Szombaton délelőtt megvettem magamnak a fehér pólót és cipőt, ami még a Sensationre felveendő ruhatárból hiányzott, és kettőkor ott álltunk a bloomingdale homokján, és én nagyon meglepődtem, milyen szép a tengerpart.



Az oda vezető út tisztára mintha egy Anton Corbijn-videó helyszíne lenne, a buli pedig annyira jó volt, hogy nem nagyon volt kedvem otthagyni, még akkor se, ha az Amszterdam Arenába már hetek óta nem lehetett jegyet kapni, tehát ott is komoly banzájra volt kilátás...

ÉS TÉNYLEG!!!



Nem csodálom, hogy a Sensation bulikat ilyen rajongás övezi a közönség részéről, sokan - hozzám hasonlóan - nem általlanak repülőre ülni, és mindenféle távoli helyekről eljönni, csak hogy lássák az igazi White Partit.
Azt nem tudom, jobb volt-e a buli, hogy idén nem szerepelt trance dj a line-upban, viszont láthatóan mindenki nagyon készült az eseményre, és a sok tízezernyi fehér ruhás bulizó meglehetősen emelkedett látványt nyújtott. Kíváncsi lennék, az egy héttel későbbi Sensation Black vajon milyen?
De sajnos ezt nem fogom megtudni, mivel aznap a Dance Valley fesztiválon forgatunk. Bár az szintén Hollandiában lesz...

Tags: laptop dj, amszterdam

Mától 6 héten keresztül 18:00 kezdettel látható MINDEN EGYES Laptop Dj adás a Cool TV-n.
Itt világosan látható, mit össze bénáztam az elején, mire megtaláltuk a műsor hangját. Nagy meló volt, de megérte: a forgatás történeteit még az unokáimnak is mesélni fogom, és ezzel még nincs vége, ugyanis minden csak az előszele a második évadnak, amit Július 6-án kezdünk el forgatni Hollandiában. (Igen a Sensation White...)

Szóval találkozunk mindennap!!!

Tags: cool tv, laptop dj

Kicsit lemaradtam ezzel a posttal, mert a múlt héten jöttem haza a galloktól, viszont meglehetősen komolyan sikerült elásódnom, ezért tudok csak most irkálni.

Párizsban és Lyonban jártunk, előbbiben csakúgy körülnéztünk egy hétvégére, az utóbbiban viszont a Nuits Sonores fesztiválon vettünk részt, ami elvileg Európa egyik legnagyobb elektronikuszenei happeningje. De szépen sorban:

Szombat reggel hétkor indult a gépünk (előző este az Events Hallban volt Hybrid-buli, ezért nem nagyon sikerült aludnom), és mivel még sosem voltam Párizsban, kicsit izgultam is, vajon igaz-e, hogy tt senki sem szeret angolul beszélni. Jelentem nem egészen igaz, de csak Párizsra. Lyon már egész más tészta.
Viszont párizsban lefostam a bokám. Folyamatosan. Olyan szép hely, hogy ember legyen a talpán, aki kibírja a történelmi ereklyék nézegetése nélkül. Az Eiffel-toronyba nem jutottam fel, akkora volt a sor, hogy nézni is szörnyű volt, nemhogy beállni. Nem baj, majd legközelebb azt is megejtem.

Lyonban egy nap kivételével végig esett az eső, és még hideg is volt. Ráadásul amíg Párizsban nem is volt olyan vészes a helyzet angolul való megszólalás tekintetében, Lyon többnyire teljes csőd volt:
ha beszéltek is Albion nyelvén, válaszolni többnyire nem voltak hajlandóak, csak a sajátjukon. A taxikba meg (néhány üdítő kivételtől eltekintve) nem lehet előre beülni, ami három fős stábunkat tekintve kifejezetten gonoszkodásnak tűnt időnként.

A fesztiválon egyébként rá kellett jönnöm, hogy a Franciák NAGYON szeretik a minimáltechnót.

Tags: franciaország, nuits sonores, párizs, lyon

majdnem elfelejtettem ezt a kis videót, ami a telefonomban volt. Még a Lengyel Tiesto-buli próbáján csináltam, csak azért, hogy most jól idetehessem.

Múlt csütörtök hajnalban indultunk el Wroclawba, ahol Tiesto "Elements Of Life" turnéjának második állomása volt. 12.000 ember, ultrateltház fogadta a Holland dj-t, aki 7 órán keresztül szórakoztatta a jónépet.



A város nagyon szép,és nyugalmas. Mivel nem voltam még Lengyelországban, azon kívül, hogy szépek a lányok, és izgalmas a partiélet, őszintén szólva nem sokat tudtam róluk. Jelentem, minden amit hallottam, igaz.
A Ludowa Hall, ahol a bulit rendezték még Hitler kreálmánya, ennek megfelelően is néz ki, és hihetetlen hangulata van.



Két napig forgattunk, ültem tankon, és megafonnal jártam a várost, tiesto rajongókat keresve, hiszen egyikük személyesen is találkozhatott Tiestoval. A feladat nem is volt olyan egyszerű, Lengyelországban ugyanis nem nagyon beszélnek az emberek angolul, ez pedig a forgatás során többször is problémát okozott. Végül csak rákadtunk Christianra, aki köpni-nyelni nem tudott az izgatottságtól, amikor meglátta kedvencét, de aztán csak magára talált, amikor bálványa névreszólóan dedikálta neki lemezét. A bulin óriási tombolás, ilyenek, asszem jó kis ízelítő volt abból ami itthon vár majd ránk május 26.-án...

Pénteken volt az Észak-Amerika legnagyobb szabadtéri dance fesztiváljának az Ultrának elsô napja. Headlinerek a Cure és Tiesto, ami azért meglepő, mert a Cure gitárzenekar, és azon kívül, hogy zenéjük hatással volt a tánczenére is, nem sok közük van hozzá. Ettől függetlenül a közönség láthatóan nagyon jól érezte magát a koncerten. Volt pár dal, amikor bizony belőlem is előbújt a rajongó, és idiótán ugrálva üvöltöztem, hogy "Just like heaven", "Boys don't cry" vagy "Friday I'm in love". Végigforgattuk az egész napot, valamikor reggel értünk vissza a szállodába.



Másnap nem aludtunk valami sokáig, már délután Ferry Corstennel volt interjú-randink az Ultra második napján. Az idő folyamatosan változott, az egyik pillanatban hétágra sütött a nap, a következőben viszont rettenetesen szakadt az eső, így az egész fesztivál egyetlen hatalmas vizespóló-versennyé változott.
Mindemellett a nap meglepetése volt, amikor a "Carl Cox és barátai" sátorban életemben először láttam zenélni Fatboy Slimet.



AZTAMINDENIT!!!!



Gyorsan átértékelődött bennem minden, amit eddig jó dj-nek vagy bulinak tartottam. Azt mindig tudtam, hogy a fickó zseniális, de hogy ennyire... Életemben nem hallottam ennyire jó és véltozatos dj szettet. Olyan természetesen mászkált egyik stílusból a homlokegyenest másikba, amilyet még sosem láttam, ráadásul a buli seggrázós indexe folyamatosan hihetetlenül magas volt. Mivel kint szakadt az eső, a hatezres sátorban voltak vagy nyolcezren. Mindenki önfeledten ugrált az oldalról beszivárgó víz okozta pocsolyákban, amelyek középre lejtettek, ennek köszönhetően néhol térdig is ért a víz a sátorban.
Az este egyik legjobban várt eseménye volt a Hybrid élő fellépése a breakbeat színpadon. Sajnos az eső megintcsak annyira esett, hogy én csodálkoztam is, hogyan volt merszük bekapcsolni a laptopjaikat és a szintiket a víztömegben. Sajnos a természet nyert a breakbeat felett, a harmadik nóta első ütemei után le kellett állniuk a bulival. Kicsit forgattunk még a Hybrid turnébuszában, aztán elfogadtuk meghívásukat a fesztivál után a hivatalos afterpartira az Area 51 klubba, ahol még egy dj szettet is lenyomtak (pontosabban Chris nyomott, mert inkább egyedül akart játszani).



A fesztivá végén még megnéztem BT Laptop Symphony-ját is, nagyon szeretem a dolgait, ráadásul király volt.



Vasárnap este Josh Gabrielnél jártunk, az eredeti terv szerint bundáskenyér vacsorát szervíroztam volna a Gabriel & Dresden duónak, de Dave beteg volt és aludt a szobájában (lefilmeztük, ahogy horkol), és a bundáskenyérből is hajnalban klubból hazajövős eledel lett, és állítólag nagyon finom volt.
Ottlétünk utolsó napján felvettük az összess hiányzó darabkát a műsorokhoz, kedden pedig hazaindultunk. Egy ilyen hét Miamiban mindig kivesz az emberből mindent, úgyhogy gyakorlatilag végigaludtam a hazautat a Miami-New York-Brüsszel-Budapest útvonalon...

Ja, és még valami. Miamiban annyira általános a sebészkés által átszabatott dekoltázs, hogy a kirakati babák is így néznek ki:

Napfényes Miami...

Nem tom, mi van az idôjárással, de hiányoltuk a napot rendesen az ott töltött egy hét alatt. Valahányszor ki akartunk menni a tengerpartra forgatni, mire leértünk, a nap mindig elment. Sütött ugyan, de azért nem volt az igazi.



Viszont az egy hét alatt nem sokat aludtunk, annyi minden történt, hogy három adásra elegendô anyagot sikerült rögzíteni.
A Winter Music Conference huszonkettedszerre került megrendezésre, és nem nagyon lövök mellé, ha azt mondom, ez az év egyik legnagyobb tánczenei eseménye. Floridában összpontosul ilyenkor egy hét alatt szinte minden fontos résztvevôje a nemzetközi színtérnek, esténként pedig annyi buli van, hogy ember legyen a talpán, aki minden fontosat látni akar. Észak-Amerika legnagyobb dance fesztiválja, az Ultra is ezen a hétvégén van, kihasználva a nagynevû dj-k koncentrációját.

Pontosan már nem emlékszem, mikor történtek a dolgok, inkább zanzásítok, és azokat írom le, amik elôször eszembe jutnak. A mûsorokból úgyis minden kiderül majd...

A szerda délutánt Judge Jules-szal töltöttük: rögtön ebéd után találkoztunk vele a Lincoln Road egyik szusibárjának teraszán. Elkísértük a Sirius Rádió privát tetôpartlijára, (ahol mellesleg Danny Tenaglia is bulizott egy darabig), de az igazi büntetés a Shelborne Hotel medencéjénél tartott Wetgrooves Party volt.



Jules, Paul Oakenfold, Christopher Lawrence, Serge Devant csak néhány név a line-upról, akik egész délután nyomták egészen este kilencig a kertben. A megabuli kifejezés bôven ráillett a hangulatra, még úgy is, hogy egy fickó a nagy bulizásban lezuhant az elsô emelet egyik erkélyérôl, a mentôk pedig gyorsan elvitték.



Csütörtökön volt az IDMA (International Dance Music Awards), amit a fos idô miatt a rendezvénynek otthont adó szálloda kertje helyett 18. emelet egyik konferenciatermében rendeztek sebtiben. A fontos esemény meglehetôsen unalmasra sikeredett, a tülekedés pedig akkora volt, hogy a rendezôk kénytelenek voltak beengedni a nézôket a vip szekcióba, mert nem volt hely... MIndenféle díjak találtak itt gazdára, a legjobb amerikai dj és alternatív dance felvétel díja Gabriel & Dresdenhez került, a legjobb európai dj Paul Van Dyk lett, míg a legjobb nemzetközi dj katergóriában Tiesto gyôzedelmeskedett. Az utóbbi nem vett részt a díjátadón, viszont nem sokkal késôbb Ferry Corsten exkluzív, Cameo-klubbeli (volt Crobar) partiján a vip szekcióban láttam ünnepelni BT és a Deep Dish-es Sharam társaságában. (Mindenki csúnyán elázott) Nekem ez a buli vitte a pálmát az egy hét alatt, egészen zárásig ment a mulatozás, Ferry akkorát játszott, amilyet rég hallottam, a buli után pedig még forgattunk kicsit az utcán, hiába a Collins Road hajnalban tele van igazi figurákkal, kár lett volna kihagyni...

Mivel egy napot simán elvesztegettünk Angliában, persze a forgatás is meglehetôsen hektikusan zajlott. Ráadásul olyan hideg volt, hogy vasárnap reggel elsô dolgom volt sapkát és kesztyût venni. Eric Hammet még Ibizáról ismerem, ô kalauzolt minket kicsit a városban, este pedig a Le Souk klubban forgattunk (ez New York legjobb vasárnapi partija)



A hétfô még mindig forgatással telt. Viszont megtaláltuk Manhattan legjobb pizzázóját a Brooklyn-híd alatt (technikailag már ugyan nem Manhattan, dehát ilyen apróságokon nem fogok fennakadni)



Mivel a gépünk szerdán reggel háromnegyed nyolckor indult Miamiba baromi korán kellett kelni. (Két órával indulás elôtt nem árt kinn lenni a JFK-n, mert ha feltolódik a nép a biztonsági ellenôrzések alapossága miatt, könnyen lekéshetjük a gépet.) A reptéri útra nem árt egy órát szánni még háromnegyed ötkor sem (a város, mely sosem alszik), ami azt jelenti, hogy nagyjából négykor kellett kelnem, hogy tutira ne legyen gond.
Ebbôl következôen már a felszállásra sem emlékeztem, úgy átaludtam az egész utat, mint a pinty.

Megint Hollandiába vezérelt minket a jószerencse (meg a mûsor persze)



Péntek éjjel tartotta lemezbemutató / világkörüli-turnéindító buliját az amszterdami Schiphol repülôtér még át nem adott poggyászkiadójában Tiesto. A helyszín furának is tûnhet elsôre, de a szervezôk kitettek magukért: ahol nyártól futószalagon jönnek majd a bôröndök, most cirka 3000 ember ropta hajnali háromig. A fôhôs szinte az egész "Elements Of Life" albumot lenyomta, és még néhány klasszik slágert is bevetett, hogy a hangulat biztosan maradjon a plafon környékén.
Mi délután azért készítettünk egy interjút Tiestoval, és közben megcsörrenô telefonja végre választ adott a kérdésre, vajon neki milyen csengôhangja van...



Reggel fél hétkor aztán a reptéren (Amerikába menet) kiderült, hogy hóesés (!) miatt lezárták a JFK Repteret New Yorkban, és még örülhettünk, hogy olyan korán volt, mert így találtak nekünk helyet egy este induló járatra, ami sokkal késôbb ér a Nagy Almába, mint eredetileg szerettük volna. Az egész napot Londonban a Heathrow-n töltöttük, sorbanállás, néptömeg. Ráadásul Szent Patrick napja is volt, és az Írek általában véve mindent meg is tettek, hogy ez mindenki számára nyilvánvaló legyen.

Ma Stockholmba repülünk, hogy részt vegyünk a Monday Bar partihajó aktuális, Spring Break buliján. Bárkivel is beszéltem errôl a helyrôl, legyen az dj, promóter mind egyetértettek abban, hogy a Svédek hihetetlenül népszerû partisorozatát egyszer mindenképpen meg kell néznünk. Hát akkor hajrá.

A line-up több, mint ígéretes, itt lesz többek között

Gareth Emery
Blank & Jones
Marcel Woods
és
Bart Claessen aka Barthezz, akivel azóta nem találkoztam még, hogy dalából készült "As Playmo Comes" mashupom PvD és Judge Jules hathatós közremûködésével nagyot durrantott a múlt év végén. Szerintem Bart és én ünnepelünk majd kicsit...

Elmúlt a hétvége, én pedig vasárnap éjjel fél tizenegykor rendben leszálltam Ferihegyen. (A Schiphol új, önbecsekkoló rendszere nagyon nagy királyság ám...)

Végre bicikliztem egy nagyot Amszterdamban. Hogy eddig miért nem csináltam ilyet, rejtély. Pedig olyan régen terveztem már.



Késôbb Utrechtben találkoztam egy csapat fiatal pilótával, akik elvittek zizegni kicsit néhány helyi klubba, de a lényeg csak szombaton jött:
Délután fogattunk egy csapat itthoni fiatallal (a TranceTream FM fórumról), akik - ha tehetik - rendre kijárnak kedvenc elôadóik bulijaira. Szivesen megosztottak velünk egy rakás trükköt, mit hogyan is érdemes csinálni, ha az ember külföldön akar partizni. Késôbb persze láttam ôket a TE-n is. Menno De Jong szettje alatt élvezték a zenét, naná hogy az elsô sorban.

Életemben harmadszor voltam valamilyen Holland megapartin, de ez most bôven elvitte a prímet. Természetesen az akkreditánciónkkal volt egy kis gond a bejáratnál, de némi telefonálgatás után azért végre sikerült megkapnunk a fekete csuklópántokat, amik "Pers" ( sajtó ) felirata tulképp jó volt szinte mindenhová. Csak felmutattuk, és a cerberusok már engedtek is befelé a lezárt területekre, ahol ingyenpia és kiemelt társaság várta, hogy végre sor kerüljön rájuk valamelyik színpadon.




A buli leírhatatlanul grandiózus volt, a nagyszínpadnál nagyjából húszezren táncoltak egyszerre. A három kisebb terem (a legapróbb is nagyobb, mint a PeCsa) mind dugig volt partiarcokkal. Mindez egyetlen komplexumban, ahol látszott, hogy ennél sokkal többet is elnyelhetne az épületegyüttes. A Flickr-re feltöltöttem néhány képet a telefonomból, lehet kattintani.

A vasárnapot komolyabb durmolás után Misja (Helsloot) komámnál töltöttem, a náluk összegyûlt társaság minden tagja régi ismerôs már, ha arra járok, lehetôség szerint mindig összeröffenünk. Misja és Anika, Fons meg a többiek gondoskodtak róla, hogy az ottartózkodásom vége is tökéletes lehessen.

Erre a hétvégére asszem elég sokáig emlékezni fogok...

Nemsokára ismét irány a reptér, megyünk Hollandiába. Nem túlzok, ha azt mondom, nagyon izgatott vagyok, ha arra gondolok, hová készülünk.
A most tízéves jubileumát ünneplô Trance Energy ugyanis a világ egyik legnagyobb nem szabadtéri builja, cirka 32.000 emberrel, és olyan line-uppal, ami még a legigényesebb klubberek szemébe is könnyet csal a gyönyörûségtôl.
Alig várom a szombatot...

Naigen, arrafelé sajnos nem volt olyan hôs az internetelérésem, mint vártam, ezért nem nagyon tudtam postolni.
Majdnem két hétig voltam el, forgattunk az ultrabrutál Full Moon Partin (25.000 ember a világ minden tájáról bulizik a Koh Phangan-i Haad Rin bícsen), valamint bejártuk Bangkokot a Thai Hokiválogatott Finn védôjével, aki véletlenül nagyon jó barátom. Ettem sült tücsköt (olyan, mint a sós chips, csak a lábak beakadnak az ember foga közé...) Koh Samuin megkergettek a Lady Boy-ok, a végén meg vezettem speedboatot a nyílt tengeren.

Mindez három részben jövô héttôl látható a Cool TV-n...

...hogy már régen kellett volna írnom, de kicsit összetolultak a dolgok a fejem felett, ráadásul a héten Németországba is megyünk forgatni, szóval kicsit elúsztam.
A beígért "többit" beletettük az eheti adásba, Jártunk Oxfordban, Lange stúdiójában, aztán jól megvert MarioKartban a Nintendo64-en. Késôbb Coalville-ben az Emporium Passion Classics partiján kötöttünk ki, ahol bizony elállt szemem-szám a csodálkozástól, akkora buli volt.
Guy Ornadel és JFK - a rezidens - csak régi zenéket toltak, ahogy ez a minden év elsô szombatján tartott bulikon évek óta szokás.
Vasárnap Leicesterbôl visszamentünk Londonba, kicsit bóklásztunk még ott délután, aztán jól hazajöttünk...

Megint Angliában nyomulunk, a tegnap délutánt Mike Koglin és Jono Grant (Above & Beyond) társaságában töltöttük, este pedig a T Bar nevû helyen hajlottunk el kicsit velük, de nem nagyon. Ma ugyanis korai kelés után utazunk Coalville-be, hogy megnézzük a minden év elsô szombatján megrendezésre kerülô Passion Classics partit, idén Guy Ornadel és JFK vezényletével.
Az odaúton megállunk Oxfordban, hogy megnézzük hogy is van Lange...

A többit is postolom, amint tudom.

Szombaton Budapesten járt a Hybrid duó, velünk töltöttünk egy estét, filmeztünk az autóban a reptérrôl jövet, a szállodában és a bulin. Chris és Mike (a képen jobbról balra) nagyon jó arcok, a buli a Studio-ban pedig rettenetesen jó volt.

Pénteken, bukaresti kirándulásunk második napján a Romexpo területén (igen, a Hungexpohoz hasonló valami) tartották a Godskitchen Világturné aktuális buliját, Paul Oakenfold "vezetésével", aki mostanában fôként hollywoodi filmzenés munkáira koncentrál, így röpke szünet után nagyon élvezte a pultba (és az öreg kontinensre) való visszatérését. Interjúnkban somindent elmesélt arról, milyen is filmsztárral lemezt készíteni, mit gondol a villanyzene alakulásáról, ráadásul még kaptam egy Perfecto-focimezt is...
Reggel fél hétkor szállt le a gépünk, és aznapra is volt forgatnivalónk, ezúttal itthon...

A bejárat, mely elôtt Szeles Imi, szerkesztô-operatôr társammal pózolunk (a képet itteni segítônk, Kinga készítette) igazi helyi specialitásokkal teletûzdelt vadétterembe vezet.
Mit tudtam én, valójában mennyire is vad...
Az étlapon ugyanis (eszi nem eszi) bizony szerepel a MEDVESÜLT! (Old Shatterhand, Winnetou "tesója" is ódákat zengett a medvehúsról, ezért gyerekkorom óta izgat, vajon milyen lehet)
Tudomén, hogy otthon védett, meg minden, de itt úgy tûnik, a helyzet nem ilyen vészes, így a felszolgálónak a szeme se rebbent, mikor viccbôl benyögtem, hogy én biza kipróbálnám ezt a medvedolgot. Ki is hozta rögvest.
Jelentem, az íze kicsit emlékeztet a békebeli löncshúsra (ki lehetett az a marketingzseni, aki kitalálta, hogy az legyen a neve), és ôszintén bevallom, ha nem tudom, hogy medvét eszem, istenuccse nem tûnik fel Micimackó balkáni rokona a villám hegyén.
Most lécelek aludni, mert a mai nap hosszú volt, de a holnapi se lesz kutya (medve)...

A Román fôváros, Bukarest nem kifejezetten parti-desztinációként él az itthoni fejekben, mi mégis oda utazunk holnap reggel. Pénteken ugyanis randink van Paul Oakenfold-dal, hogy aztán a buli utáni hajnal már itthon érjen minket. (reggel fél hétkor száll le a gépünk ugyanis)
Aznap este természetesen nem hagyhatjuk ki a hétvége legnagyobb eseményét sem, miszerint ismét idelátogat Anglia egyik legjobb producer-párosa, a Hybrid. Velük találkozunk szombaton, és természetesen a bulit sem hagyjuk ki...

A mûsor még mindig Angliából jelentkezik, benne egy vonatút a Manchestertôl nem túl messzi Stoke On Trent-be, ahol Andy Moor látott vendégül minket. Ezután vissza Londonba, egy gyors találkozásra az Above & Beyond trió jeles tagjával, Paavoval.

Shane 54 Laptop Dj TV s01e3 pt1

Add to My Profile | More Videos

Shane 54 Laptop Dj TV s01e3 pt2

Add to My Profile | More Videos

London, és a Dj Mag Top 100 buli a Fabric-ben. Gareth Emery, Steve "Thrillseekers" Helstrip, Armin Van Buuren és a Flash Brothers kameránk elôtt!

Shane 54 Laptop Dj TV s01e02 pt1

Add to My Profile | More Videos

Shane 54 Laptop Dj TV s01e02 pt2

Add to My Profile | More Videos

Megint elvoltunk egy kicsit forgatásokból kifolyólag. Múlt héten Hollandiában jártunk, hogy kameránk elé cibáljuk Ferry Corstent, Marco V-t vagy a Rank 1 duót, de Menno De Jongot is meglestük a hágai ASTA klubban. Láttunk 1750-ben épült, ma is mûködô szélmalmokat, jártunk Rotterdamban, de Amszterdamot se hagyhattuk ki. Szóval kimerítô négy nap volt, de azt hiszem megérte. Csak ne lett volna olyan hideg...

Aki esetleg lemaradt volna róla, az elsô adásban Ibiza és Paul Van Dyk!

Shane 54 Laptop Dj TV s01e01 pt1

Add to My Profile | More Videos

Shane 54 Laptop Dj TV s01e01 pt2

Add to My Profile | More Videos

www.cooltv.hu

01. rész: Ibiza, Cream Amnesia záróparti és Paul Van Dyk

01. Shane 54 & Dj Junior feat Michelle Wild - 69 (original mix)
02. Voyage - Voyage (Bootleg)
03. Emil Rulez - Hello Tourist!
04. Planet Funk - Chase The Sun
05. Mylo - The Pressure
06. Leftfield feat Lydon - Open Up
07. Gouryella - Ligaya
08. Lou Lou Players - Music Please
09. New Order - Blue Monday
10. Righeira - Vamos A La Playa
11. S.O. Project - Direct Dizko (Sander Van Doorn remix)
12. Radiohead - Everything In Its Right Place (Mike Foyle Intro mix)
13. Kylie - Slow (Bobina remix)
14. Armin Van Buuren - Control Freak (Sander Van Doorn remix)
15. Depeche Mode - Personal Jesus (Shane 54 remix)
16. Kyau & Albert - Kiksu (Original)
17. Sven Vath - L'esperanza (Visions Of Shiva remix)
18. Sold - Buy It
19. Russ James - Ametyst
20. Bart Claessen vs Motorcycle - As Playmo Comes (Shane 54 mashup)
21. Paul Van Dyk - For An Angel (E-Werk remix)

A második epizód négynapos, soha véget nem érni akaró vágásának utolsó perceiben csináltam egy kis videót, nagyjából este fél kilenckor, kábé a legelcsigázottabb pillanatban. Már reggel óta ültünk a sötét vágóhelyiségben, és mindenkinek az összes hócipôje tele volt azzal a nappal. A rövidhajú fickó Szeles Imi, szerkesztô-operatôr, utastárs: együtt megyünk mindenhová, tulajdonképpen ô a felelôs a mûsor végsô kialakításáért. A hosszúhajú arc pedig Pécsi Andor, vágó, aki ugyan csak ennél a filmnél csatlakozott a csapathoz, de tuti marad, mert azonnal kiderült, mennyire jól illenek ötletei és elképzelései a mûsorba.

Ma elkészült a fôcímünk is, jövô hét szombaton pedig indula mandula!
Ezerrel készülnek az epizódok, (vágunk vasárnap, hétfôn és kedden) közben szervezzük a további utakat, beindult a gépezet.
Találkozunk November tizennyolcadikán 21:30-kor a Cool Tv-n!

A múlt hetet (keddtôl szombatig) Londonban töltöttük, megnéztük, milyen is a Dj Magazin Top 100-as listájának díjátadója, de ettôl függetlenül is csináltunk néhány érdekes interjút. (A Fabric-ban tartott gálabulin hirdették ki ugyanis az idei év nyerteseit.)
Kameránk elé állt (ült) Armin Van Buuren, Gaz "GTR" Emery, Steve "The Thrillseekers" Helstrip, Paavo "Aalto" Siljamaki, az Above & Beyond oszlopos tagja, a Flash Brothers valamint Andy Moor. jó kis négy nap volt...

Reggel 11 órakor a Cool TV ôszi sajtótájékoztatót tartott, kétéves szülinapjuk, valamint az új ôszi mûsorrend alkalmából. Ebbôl következôen elmondhatom végre, amit legszivesebben a világba üvöltöttem volna, rögtön amikor hazajöttünk, ugyanis

Novemberben elindul a Laptop Dj mûsor a Cool TV-n!!!



Ezért mentem tehát Ibizára, az elsô két epizódot ugyanis ott vettük fel...

Az elsô adás vendége Paul Van Dyk, akivel a Cream Amnesia zárópartiján beszélgettünk. Szó lesz még benne halászhálókról, mutatunk bulizós helyeket és sok vidám népet, valamint számtalan érdekes dolgot arról, miért is jó a baleári-szigeteken...