Franciaország

Kicsit lemaradtam ezzel a posttal, mert a múlt héten jöttem haza a galloktól, viszont meglehetősen komolyan sikerült elásódnom, ezért tudok csak most irkálni.

Párizsban és Lyonban jártunk, előbbiben csakúgy körülnéztünk egy hétvégére, az utóbbiban viszont a Nuits Sonores fesztiválon vettünk részt, ami elvileg Európa egyik legnagyobb elektronikuszenei happeningje. De szépen sorban:

Szombat reggel hétkor indult a gépünk (előző este az Events Hallban volt Hybrid-buli, ezért nem nagyon sikerült aludnom), és mivel még sosem voltam Párizsban, kicsit izgultam is, vajon igaz-e, hogy tt senki sem szeret angolul beszélni. Jelentem nem egészen igaz, de csak Párizsra. Lyon már egész más tészta.
Viszont párizsban lefostam a bokám. Folyamatosan. Olyan szép hely, hogy ember legyen a talpán, aki kibírja a történelmi ereklyék nézegetése nélkül. Az Eiffel-toronyba nem jutottam fel, akkora volt a sor, hogy nézni is szörnyű volt, nemhogy beállni. Nem baj, majd legközelebb azt is megejtem.

Lyonban egy nap kivételével végig esett az eső, és még hideg is volt. Ráadásul amíg Párizsban nem is volt olyan vészes a helyzet angolul való megszólalás tekintetében, Lyon többnyire teljes csőd volt:
ha beszéltek is Albion nyelvén, válaszolni többnyire nem voltak hajlandóak, csak a sajátjukon. A taxikba meg (néhány üdítő kivételtől eltekintve) nem lehet előre beülni, ami három fős stábunkat tekintve kifejezetten gonoszkodásnak tűnt időnként.

A fesztiválon egyébként rá kellett jönnöm, hogy a Franciák NAGYON szeretik a minimáltechnót.

Tags: franciaország, nuits sonores, párizs, lyon