ahová azokat a dalokat gyűjtöm össze, amik nagy hatással voltak rám, vagy a zenémre. Többnyire régi dolgok ezek, de valahol mind kapcsolódik a modern tánczenéhez...
Kajagoogoo - Oh To Be Ah
Yazoo - Nobody's Diary
Yello - Goldrush
Saga - A Brief Case (koncertfelvétel)
Nitzer Ebb - Control I'm Here
Planet Funk - Inside All The People
Electronic - Getting Away With It
New Order - Blue Monday
Bronski Beat - Smalltown Boy
System F - Out Of The Blue
BT feat Jan Johnston - Mercury & Solace
The Twins - Ballet Dancer
Propaganda - P Machinery
Real Life - Send Me An Angel
Front 242 - Headhunter
YMO - Technopolis
Jean Michel Jarre - Equinoxe 4
Kajagoogoo
- Oh To Be Ah
Az Elsô Emelet "angol megfelelôjének" elsô lemezét Nick Rhodes, a Duran Duran billentyűse jegyzi társproducerként, és a társaságot azonnal hihetetlen magasságokba repítô album igenis nagyon jól szól a mai napig. A hangszerelés agyafúrt, és a basszusgitározáson már akkor hallatszott, hogy ez a fickó (Nick Beggs) sokkal több a trendi hajzuhatagnál, amit Katona Klári is megirigyelhetett volna...
Az Elsô Emelet "angol megfelelôjének" elsô lemezét Nick Rhodes, a Duran Duran billentyűse jegyzi társproducerként, és a társaságot azonnal hihetetlen magasságokba repítô album igenis nagyon jól szól a mai napig. A hangszerelés agyafúrt, és a basszusgitározáson már akkor hallatszott, hogy ez a fickó (Nick Beggs) sokkal több a trendi hajzuhatagnál, amit Katona Klári is megirigyelhetett volna...
Yazoo -
Nobody's Diary
Vince Clarke mindig is érdekes - és általában nagyon jó - dolgokat csinált. Amikor az elsô lemez megjelenésekor elhagyta a Depeche Mode-ot, senki sem gondolta, hogy visszatalál még a zenekészítéshez, annyira elege volt a hercehurcákból, amik egy popzenekar velejárói. Szerencsére cseberbôl vödörbe került, a Yazoo ugyanis sokkal sikeresebb lett, mint a DM volt abban az idôben, és öszesen két lemezük ellenére komoly helyet vívtak ki maguknak a szintizene pantheonjában.
Csak nemrég tűnt fel, hogy Alison Moyet blues-os énekhangja (és stílusa) mennyire hasonlít a késôbbi Erasure énekesének, Andy Bellnek az orgánumához.
Vince Clarke mindig is érdekes - és általában nagyon jó - dolgokat csinált. Amikor az elsô lemez megjelenésekor elhagyta a Depeche Mode-ot, senki sem gondolta, hogy visszatalál még a zenekészítéshez, annyira elege volt a hercehurcákból, amik egy popzenekar velejárói. Szerencsére cseberbôl vödörbe került, a Yazoo ugyanis sokkal sikeresebb lett, mint a DM volt abban az idôben, és öszesen két lemezük ellenére komoly helyet vívtak ki maguknak a szintizene pantheonjában.
Csak nemrég tűnt fel, hogy Alison Moyet blues-os énekhangja (és stílusa) mennyire hasonlít a késôbbi Erasure énekesének, Andy Bellnek az orgánumához.
Yello -
Goldrush
A Yello a 80-as évek legfurább zenekarai közé tartozott, de speciel (nagy néha) még mai is jelentetnek meg lemezeket.
1. Svájciak (A derék nemzetnek nem is nagyon van más popzenei világsztárja)
2. A tagok: Dieter Meier, egy milliomos playboy, a svájci nemzeti golfválogatott egyszeres tagja, profi pókerjátékos, performance-művész, stb. és Boris Blank a híresen perfekcionista zenekészítô, aki minden szempontból egyéni hangzást biztosított a duónak. (Állítólag több, mint 100 000 hangszínt tartalmazó, tökéletesen kategorizált mintagyűjteménye van, és bármelyik Yello-lemez, bármely hangját azonnal elô tudja bányászni - mondjuk egy remixhez)
A Goldrush elképesztô dal, tulajdonképpen nem is tudom, hova soroljam, de ezt tulajdonképpen bármelyik Yello lemezrôl elmondhatnám...
A Yello a 80-as évek legfurább zenekarai közé tartozott, de speciel (nagy néha) még mai is jelentetnek meg lemezeket.
1. Svájciak (A derék nemzetnek nem is nagyon van más popzenei világsztárja)
2. A tagok: Dieter Meier, egy milliomos playboy, a svájci nemzeti golfválogatott egyszeres tagja, profi pókerjátékos, performance-művész, stb. és Boris Blank a híresen perfekcionista zenekészítô, aki minden szempontból egyéni hangzást biztosított a duónak. (Állítólag több, mint 100 000 hangszínt tartalmazó, tökéletesen kategorizált mintagyűjteménye van, és bármelyik Yello-lemez, bármely hangját azonnal elô tudja bányászni - mondjuk egy remixhez)
A Goldrush elképesztô dal, tulajdonképpen nem is tudom, hova soroljam, de ezt tulajdonképpen bármelyik Yello lemezrôl elmondhatnám...
Saga -
A Brief Case (koncertfelvétel)
Tudom, hogy a Saga kanadai progresszív-rock zenekar, és azt is, hogy egy dobszóló még nem minôsül szintizenének.
Viszont:
1. Imádom ôket.
2. A táska, amivel az elektromos dobot vezérlik, annyira szintizenés, hogy ide kellett tennem. Nagybetűvel írom a neveket, mert STEVE NEGUS az egyik legeslegjobb rock dobos a földkerekén (Néhány dalban a dobjával még szintifutamokat is vezérel) MICHAEL SADLER pedig nemcsak énekel és dobol, de basszosgitározik, játszik zongorán meg szintetizátorokon, amikbôl mellesleg olyan sok van a színpadon, hogy a Depeche Mode a legsúlypsabb idôszakában sem birtokolt feleannyit ott fenn, amennyit ezek a juharleveles arcok...
A koncert elérhetô videóit tartalmazó YouTube playlist itt.
Tudom, hogy a Saga kanadai progresszív-rock zenekar, és azt is, hogy egy dobszóló még nem minôsül szintizenének.
Viszont:
1. Imádom ôket.
2. A táska, amivel az elektromos dobot vezérlik, annyira szintizenés, hogy ide kellett tennem. Nagybetűvel írom a neveket, mert STEVE NEGUS az egyik legeslegjobb rock dobos a földkerekén (Néhány dalban a dobjával még szintifutamokat is vezérel) MICHAEL SADLER pedig nemcsak énekel és dobol, de basszosgitározik, játszik zongorán meg szintetizátorokon, amikbôl mellesleg olyan sok van a színpadon, hogy a Depeche Mode a legsúlypsabb idôszakában sem birtokolt feleannyit ott fenn, amennyit ezek a juharleveles arcok...
A koncert elérhetô videóit tartalmazó YouTube playlist itt.
Nitzer
Ebb - Control I'm Here
A Nitzer Ebb a "dühös szintizene" egyik legkiemelkedôbb képviselôje volt a 80-as évek végén / 90-es évek elején. (ezt a dalt egyébként nemrégiben a Deep Dish-es Dubfire remixelte a NE nemrégiben megjelent "best of" lemezéhez). A Douglas McCarthy (ének, kajabálás) és Vaughn "Bon" Harris alkotta duó döbbenetes energiákat volt képes rögzíteni lemezein. Érdekes, hogy elsô "That Total Age" c. lemezük producere az a "Mixmaster" Phil Harding volt, aki egyébként a Stock/Aitken/Waterman trió Rick Astely- Kylie Minogue- Jason Donovan-lemezeit is keverte. (Ráadásul ugyanabban a PWL stúdióban rögzítették az anyagot, ahol az elôbb felsorolt, alternatívnak cseppet sem nevezhetô elôadók.)
A "Control I'm Here" azonban már - az idôközben világ legjobb rock producereinek egyikévé avanzsált - Mark "Flood" Ellis vezényletével készült, aki a második "Belief" c. lemeztôl volt aktív résztvevôje a felvételeknek.
Ha jól emlékszem ez a dal volt az elsô, amit a Nitzer Ebbtôl halllottam...
A Nitzer Ebb a "dühös szintizene" egyik legkiemelkedôbb képviselôje volt a 80-as évek végén / 90-es évek elején. (ezt a dalt egyébként nemrégiben a Deep Dish-es Dubfire remixelte a NE nemrégiben megjelent "best of" lemezéhez). A Douglas McCarthy (ének, kajabálás) és Vaughn "Bon" Harris alkotta duó döbbenetes energiákat volt képes rögzíteni lemezein. Érdekes, hogy elsô "That Total Age" c. lemezük producere az a "Mixmaster" Phil Harding volt, aki egyébként a Stock/Aitken/Waterman trió Rick Astely- Kylie Minogue- Jason Donovan-lemezeit is keverte. (Ráadásul ugyanabban a PWL stúdióban rögzítették az anyagot, ahol az elôbb felsorolt, alternatívnak cseppet sem nevezhetô elôadók.)
A "Control I'm Here" azonban már - az idôközben világ legjobb rock producereinek egyikévé avanzsált - Mark "Flood" Ellis vezényletével készült, aki a második "Belief" c. lemeztôl volt aktív résztvevôje a felvételeknek.
Ha jól emlékszem ez a dal volt az elsô, amit a Nitzer Ebbtôl halllottam...
Planet
Funk - Inside All The People
Hát igen...
Kevés olyan aktuális popzenekart hallok/láttok mostanában, akik munkájára igazán fel lehet nézni, de ôk bizony azok. Az angol-olasz "koprodukciójú" Planet Funk a szélesebb közönség soraiban többnyire a "Chase The Sun" miatt ismert, bár mindkét lemezük borzasztó jó. A house, szintizene, pop és funk tökéletes elegye, olyan (igazi) 80-as évek attitűddel, amit csak kevés mai elôadó mondhat el magáról.
Hát igen...
Kevés olyan aktuális popzenekart hallok/láttok mostanában, akik munkájára igazán fel lehet nézni, de ôk bizony azok. Az angol-olasz "koprodukciójú" Planet Funk a szélesebb közönség soraiban többnyire a "Chase The Sun" miatt ismert, bár mindkét lemezük borzasztó jó. A house, szintizene, pop és funk tökéletes elegye, olyan (igazi) 80-as évek attitűddel, amit csak kevés mai elôadó mondhat el magáról.
Electronic
- Getting Away With It
Ha már a New Ordernél tartunk, nem mehetek el szó nélkül 90-es évek egyik szupergroupja mellett:
Bernard Sumner énekes összeállt Johnny Marr-ral (A The Smiths legendás húrnyűvôjével) az Electronic név alatt. Ilyenkor (fôleg a zenei orgánumok) elôre borítékolják a sikert, de amikor már az elsô kislemezdalban felbukkant Neil Tennat (a Pet Shop Boys-ból), tudni lehetett, hogy az elsô album különleges lesz. A vonószenekart egyébként Annie Dudley, az Art Of Noise tagja hangszerelte.
Ha már a New Ordernél tartunk, nem mehetek el szó nélkül 90-es évek egyik szupergroupja mellett:
Bernard Sumner énekes összeállt Johnny Marr-ral (A The Smiths legendás húrnyűvôjével) az Electronic név alatt. Ilyenkor (fôleg a zenei orgánumok) elôre borítékolják a sikert, de amikor már az elsô kislemezdalban felbukkant Neil Tennat (a Pet Shop Boys-ból), tudni lehetett, hogy az elsô album különleges lesz. A vonószenekart egyébként Annie Dudley, az Art Of Noise tagja hangszerelte.
New
Order - Blue Monday
A dal a New Order 1983-as Power Corruption & Lies albumának messze legnagyobb sikere. A maga több, mint egymillió eladott maxijával minden idôk legnagyobb példányszámú angliai 12"-es lemezének számít, a kultstátuszról nem is beszélve. Az eredeti kislemez ( a ma már csak múzeumban látható) 5.2-es floppylemezre hajazó borítója (a speciális helyeken lévô kivágások és lukak miatt) a kiadó szerint 20 pennybe került lemezenként, ami horribilis összegnek számított akkoriban.
Nem mintha ez valakit is érdekelt volna a számokat látva...
A dal a New Order 1983-as Power Corruption & Lies albumának messze legnagyobb sikere. A maga több, mint egymillió eladott maxijával minden idôk legnagyobb példányszámú angliai 12"-es lemezének számít, a kultstátuszról nem is beszélve. Az eredeti kislemez ( a ma már csak múzeumban látható) 5.2-es floppylemezre hajazó borítója (a speciális helyeken lévô kivágások és lukak miatt) a kiadó szerint 20 pennybe került lemezenként, ami horribilis összegnek számított akkoriban.
Nem mintha ez valakit is érdekelt volna a számokat látva...
Bronski
Beat - Smalltown Boy
Úgy gondolom, a meleg-aktivizmust sosem tálalták ennyire nyíltan, és egyszerre sikeresen, mint a Bronski Beat. A tökéletes popdalok mögött komoly mondanivaló állt, a zenekar egyértelműen adott hangot harcos véleményének a melegek társadalmi elfogadottságát illetôen.
Életem második megvásárolt lemeze volt a BB "The Age Of Consent" c. albuma. A dalok és a szövegek - a közben eltelt huszonpár év ellenére - a mai napig meglepôen aktuálisak.
Egy technikai jellegű megjegyzés: Hiába volt a nyolcvanas évek az elôtérbe kevert, súlyos pergôdobok idôszaka, bizony ebben a dalban hallható mind közül az egyik leghangosabbik. Még az éneket is leszólja, pedig keverésügyileg talán az lenne a legfontosabb dolog egy dalban...
Úgy gondolom, a meleg-aktivizmust sosem tálalták ennyire nyíltan, és egyszerre sikeresen, mint a Bronski Beat. A tökéletes popdalok mögött komoly mondanivaló állt, a zenekar egyértelműen adott hangot harcos véleményének a melegek társadalmi elfogadottságát illetôen.
Életem második megvásárolt lemeze volt a BB "The Age Of Consent" c. albuma. A dalok és a szövegek - a közben eltelt huszonpár év ellenére - a mai napig meglepôen aktuálisak.
Egy technikai jellegű megjegyzés: Hiába volt a nyolcvanas évek az elôtérbe kevert, súlyos pergôdobok idôszaka, bizony ebben a dalban hallható mind közül az egyik leghangosabbik. Még az éneket is leszólja, pedig keverésügyileg talán az lenne a legfontosabb dolog egy dalban...
System
F - Out Of The Blue
Ha ez a dal nem lett volna, talán az én történetem is máshogy alakul, ugyanis amikor elôször hallottam, akkor határoztam el, hogy elektronikus tánczenével fogok foglalkozni...
Tudom, tudom, a videó nem a legjobb, amit valaha láttunk, de a dal 1999-ben percek alatt megváltoztatta a tánczene arculatát: a kommersz trance-boomért tulajdonképpen Ferry Corsten és az "Out Of The Blue" volt a felelôs, annyira ütôs volt a hangzása.
Ma már nincs benne semmi új, az évek alatt ugyanis teljesen elhasználták az elemeit, de attól még ez az eredeti...
Ha ez a dal nem lett volna, talán az én történetem is máshogy alakul, ugyanis amikor elôször hallottam, akkor határoztam el, hogy elektronikus tánczenével fogok foglalkozni...
Tudom, tudom, a videó nem a legjobb, amit valaha láttunk, de a dal 1999-ben percek alatt megváltoztatta a tánczene arculatát: a kommersz trance-boomért tulajdonképpen Ferry Corsten és az "Out Of The Blue" volt a felelôs, annyira ütôs volt a hangzása.
Ma már nincs benne semmi új, az évek alatt ugyanis teljesen elhasználták az elemeit, de attól még ez az eredeti...
BT feat
Jan Johnston - Mercury & Solace
Nem mehetek el szó nélkül Brian "BT" Transeau mellett, bár ô a szó szoros értelmében nem "klasszikus" szintipop elôadó, de számomra a modern elôadók közül messze a legnagyobb koponya. Úgy szólnak a lemezei, mint senki másnak, és rendszerint fényévekkel elôzi meg korát.
Jan Johstonnal nem egyszer dolgozott már együtt, de nekem ez az örök kedvencem. Tulajdonképpen ez az egyik dal, ami miatt Shane 54-kedni kezdtem.
Nem mehetek el szó nélkül Brian "BT" Transeau mellett, bár ô a szó szoros értelmében nem "klasszikus" szintipop elôadó, de számomra a modern elôadók közül messze a legnagyobb koponya. Úgy szólnak a lemezei, mint senki másnak, és rendszerint fényévekkel elôzi meg korát.
Jan Johstonnal nem egyszer dolgozott már együtt, de nekem ez az örök kedvencem. Tulajdonképpen ez az egyik dal, ami miatt Shane 54-kedni kezdtem.
The
Twins - Ballet Dancer
Ronny Schreinzer és Sven Dohrow igencsak letette a névjegyét a Német szintipop-történelemben, dalaik nemcsak kúlak voltak, de elég kommerszek is ahhoz, hogy a rádiók rommá játsszák ôket. Ronny nemcsak énekelt, de a korai Twins lemezek mindegyikén dobolt is, ezt a tudását pedig élôben erôsen kihasználták. Mindig a koncertek csúcspontjának számított, amikor elektromos dobjával "géppuskaszerű szólókat" játszott.
A hatalmas válltömésekkel ellátott kék ill. sárga zakók egyértelműen a védjegyükké váltak, a farsangon csak egy szinti és egy hasonló zakó kellett a zenészséghez...
Ronny Schreinzer és Sven Dohrow igencsak letette a névjegyét a Német szintipop-történelemben, dalaik nemcsak kúlak voltak, de elég kommerszek is ahhoz, hogy a rádiók rommá játsszák ôket. Ronny nemcsak énekelt, de a korai Twins lemezek mindegyikén dobolt is, ezt a tudását pedig élôben erôsen kihasználták. Mindig a koncertek csúcspontjának számított, amikor elektromos dobjával "géppuskaszerű szólókat" játszott.
A hatalmas válltömésekkel ellátott kék ill. sárga zakók egyértelműen a védjegyükké váltak, a farsangon csak egy szinti és egy hasonló zakó kellett a zenészséghez...
Propaganda
- P Machinery
Senki sem tud úgy popzenéhez nyúlni, mint Trevor Horn. Az abszolút überproducer, számtalan kiváló, és kortalan lemez megalkotója, tulajdonképpen a Propaganda szellemi atyja, bár a formációnak igazából sosem volt a tagja.
Az elsô felállásban Claudia Brücken, Ralf Dörper, Michael Mertens és Suzanne Freytag által életrehívott német kvartett - az akcentusra még direkt rá is játszottak, hogy jelezzék, honnan származnak - artisztikus és monumentális zenéje tökéletes játszótér volt az alkotói ereje teljében lévô Hornnak. Elsô albumuk "A Secret Wish" a még mindig aktuális, mai eszközökkel is nehezen reprodukálható, nyomasztó hangulata elképesztôen jó ízlésrôl és arányérzékrôl tanúskodik.
Ez a dal meglehetôsen nagy sláger volt, fôleg Európában, a riff hallatán biztos többen a homlokukra csapnak majd, hogy "jé, ezt ismerem...".
Senki sem tud úgy popzenéhez nyúlni, mint Trevor Horn. Az abszolút überproducer, számtalan kiváló, és kortalan lemez megalkotója, tulajdonképpen a Propaganda szellemi atyja, bár a formációnak igazából sosem volt a tagja.
Az elsô felállásban Claudia Brücken, Ralf Dörper, Michael Mertens és Suzanne Freytag által életrehívott német kvartett - az akcentusra még direkt rá is játszottak, hogy jelezzék, honnan származnak - artisztikus és monumentális zenéje tökéletes játszótér volt az alkotói ereje teljében lévô Hornnak. Elsô albumuk "A Secret Wish" a még mindig aktuális, mai eszközökkel is nehezen reprodukálható, nyomasztó hangulata elképesztôen jó ízlésrôl és arányérzékrôl tanúskodik.
Ez a dal meglehetôsen nagy sláger volt, fôleg Európában, a riff hallatán biztos többen a homlokukra csapnak majd, hogy "jé, ezt ismerem...".
Real
Life - Send Me An Angel
A 80-as évekeben egy ideig úgy tűnt, a Men At Work és az AC/DC mellett a Real Life Ausztrália legsikeresebb exportcikkei közé tartozik, ám két sikeres kislemez után gyakorlatilag eltűntek a süllyesztôben. Kár értük.
Én 1984-ben egy Alphaville-kazetta B-oldalán hallottam ôket, sokáig azt is hittem, ez a dal rajta van a "Forever Young" lemezen... :)
A 80-as évekeben egy ideig úgy tűnt, a Men At Work és az AC/DC mellett a Real Life Ausztrália legsikeresebb exportcikkei közé tartozik, ám két sikeres kislemez után gyakorlatilag eltűntek a süllyesztôben. Kár értük.
Én 1984-ben egy Alphaville-kazetta B-oldalán hallottam ôket, sokáig azt is hittem, ez a dal rajta van a "Forever Young" lemezen... :)
Front
242 - Headhunter
A Front 242 belga elektronikus zenei formáció, munkásságuk indusztriális és elektronikus elôadók generációi számára volt hatással. Az Electronic Body Music, mint műfaji meghatározás is az ô nevükhöz fűzôdik. Bár ezt eredetileg saját maguknak találták ki, ma mégis egy egész zenei stílust jelölnek így.
A videót Anton Corbijn készítette 1987-ben, olyan is, mintha egy igazi Depeche Mode-klipet látnánk...
Zárójelben jegyezném meg, hogy a név-szám összeállítású nevet itt hallottam elôször, amikor láttam egy interjút az egyik taggal, Richard 23-mal. Innen már csak egy köpés a Shane 54... :)
A Front 242 belga elektronikus zenei formáció, munkásságuk indusztriális és elektronikus elôadók generációi számára volt hatással. Az Electronic Body Music, mint műfaji meghatározás is az ô nevükhöz fűzôdik. Bár ezt eredetileg saját maguknak találták ki, ma mégis egy egész zenei stílust jelölnek így.
A videót Anton Corbijn készítette 1987-ben, olyan is, mintha egy igazi Depeche Mode-klipet látnánk...
Zárójelben jegyezném meg, hogy a név-szám összeállítású nevet itt hallottam elôször, amikor láttam egy interjút az egyik taggal, Richard 23-mal. Innen már csak egy köpés a Shane 54... :)
YMO -
Technopolis
A YMO Tokióban alakult 1978-ban. A Riuichi Sakamoto, Yukihiro Takahashi és Haruomi Hosono alkotta trió még ugyanezen évben jelentette meg elsô albumát "Solid State Survivor" címmel. Ez a dal is innen való. A zenekart, mint az elektronikus zene egyik úttörôjét rendszerint a Kraftwerk-kel szokták egy lapon említeni.
Nekem Romhányi Attila, hosszas Japán tartózkodásból frissen hazatért cimborám mutatta elôször a YMO-t valamikor a 80-as évek második felében.
Ezt a dalt mellesleg ezidôtájt elôszeretettel használták a hazai televíziós zenei szerkesztôk...
A YMO Tokióban alakult 1978-ban. A Riuichi Sakamoto, Yukihiro Takahashi és Haruomi Hosono alkotta trió még ugyanezen évben jelentette meg elsô albumát "Solid State Survivor" címmel. Ez a dal is innen való. A zenekart, mint az elektronikus zene egyik úttörôjét rendszerint a Kraftwerk-kel szokták egy lapon említeni.
Nekem Romhányi Attila, hosszas Japán tartózkodásból frissen hazatért cimborám mutatta elôször a YMO-t valamikor a 80-as évek második felében.
Ezt a dalt mellesleg ezidôtájt elôszeretettel használták a hazai televíziós zenei szerkesztôk...
Jean
Michel Jarre - Equinoxe 4
1979-ben jelent meg JMJ második lemeze "Equinoxe" címmel, rajta
a - mára klasszikusnak számító - 4. résszel, aminek videóját ezelôtt még sosem láttam.
Én speciel a "Repülés Története" c. Francia filmsorozat fôcímzenéjeként hallottam még gyerekkoromban, azóta tart nálam az ôrület...
A dalt annyira szeretem még ma is, hogy egyike volt az elsô felvételeknek, amiket Shane 54-ként készítettem.
1979-ben jelent meg JMJ második lemeze "Equinoxe" címmel, rajta
a - mára klasszikusnak számító - 4. résszel, aminek videóját ezelôtt még sosem láttam.
Én speciel a "Repülés Története" c. Francia filmsorozat fôcímzenéjeként hallottam még gyerekkoromban, azóta tart nálam az ôrület...
A dalt annyira szeretem még ma is, hogy egyike volt az elsô felvételeknek, amiket Shane 54-ként készítettem.